Motorkerékpár-gyártás Csepelen A WM-Korszak 1931-1945 Az 1983-ban Weiss Manfréd és Weiss Bertold által alapított gyár utódában, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt.-ben 1928-ban kezdődött a kerékpárgyártás, majd hamarosan a motorkerékpárok előállítása. 1929-ben a WM250-es prototipusán dolgoztak, de különböző okok miatt késöbb egy olcsóbb, egyszerűbb modellre esett a választás. 1931-ben már árusították a 100cm3-es piros tankos kivitelt, amelynek motorja egyhengeres, kétütemű. A "Szívtankos" néven is emlegetett kismotort jogosítvány nélkül is lehetett vezetni, ami megalapozta népszerűségét. Az egykori Kerékpárüzemben készült Pirostankosan folyamatosan fejlesztgették, majd 1935-ben elkezdődött az utód, a 86cm3-es Turán gyártása. Az újabb tipusváltás 1937-ben történt, akkor egy ugyancsak váltó nélküli, 100cm3-es modell készítése mellett döntöttek. A Nikkeltankos néven elhíresült motorkerékpárt a Kismotorosztályon állították elő, elődeihez képest jelentős számban. A két világháború között forgalomba helyezett WM motorkerékpárok száma alig haladta meg a 10 ezret, közülük 7500 volt Nikkeltankos. Motorkerékpárgyár alakult 1945-1953 A háborús rombolást követően csak 1947-ben kezdődött újra a motorkerékpár-gyártás. Az első tipus a WM 100/47, amely Túra néven lett közismert. Motorja a WM Csepel 100 L-ből származott. A következő lépés egy új konstrukciójú motor elkészítése volt - 100/48 háromfokozatú váltóval. Egy újabb Fontos lépés történt 1949-ben, a 125-ös bemutatkozása, amely egészen a Danuvia gyártásának befejezéséig, 1966-ig kitartott a hazai motorkerékpár-iparban. Az 1949. évi őszi vásáron kiállították az új 250-es Csepelt is, ikerdugattyús konstrukcíóval, amely a Jurek Aurél vezette tervezőcsoport munkája volt. A Puch-szisztémát követő modell Csepel 250/U néven került be a gyártmánysorba, de csak két éven át, 1950-ben és 1951-ben gyártották. Utóda az egydugattyús Csepel 250 lett. Időközben a 125-ös Csepel első teleszkóppal és hátsó bakteleszkóppal felszerelve sokkal kényelmesebbé vált. Az 1951-1955 között gyártott Csepel 125/T motorkerékpár volt az első, nagy sorozatban gyártott magyar tipus, közel 50 ezer készült belőle. Teleszkóp, lengéscsillapító-TL 1954-1957 Az ötvenes évek derekán nagyszabású változások kezdődtek a motorkerékpárgyárban. Készült néhány figyelemreméltó prototipus-boxer 500, robogó, twin 500 krosszmotor - de a legfontosabb a lengővillás, új vázkonstrukciójú 250-es volt. Ez a modell a Pannónia nevet kapta, s új emblémát. A Pannónia TL jellegzetes cseresznyepiros fényezésével, kényelmes rugózásával, duplanyergével hamarosan sokak vágyott motorkerékpárja lett. 1956-ban már tokozott láncal szélesebb nyereggel gyártották, TLT néven. A jellegzetes szín az almazöld lett. Ezzel egyidőben, 1957-től egyre több oldalkocsit készítettek a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregységében, ahol 1959-től az OK-3 oldalkocsit állították elő. Ebből az oldalkocsiból gyártották a legtöbbet a világon, közel ugyanannyit, mint ahány motorkerékpárt Csepelen, 800 ezret. 1954-ben a TL gyártásának felfuttatásához hiányzó kapacitást részben azzal biztosították, hogy a 125-ös Csepel gyártását átadták a zuglói Danuvia Szerszámgépgyárnak. Ott előbb a D Csepel 125, majd a Danuvia 125 néven készítették egészen 1966-ig. Összevonás és felfuttatás 1958-1962 1958-ban a motorkerékpár-kínálat bővítése fontos politikai cég lett. A hazai üzletekben hiánycikknek számító Pannónia gyártásának felfuttatásának érdekében a Motorkerékpárgyárat összevonták a hadiüzemnek számító Nagytömegárugyárral. A jelentősen megnövekedett forgácsoló és préselő kapacitás jót tett a sorozatgyártás fejlesztésének, azonban a beszállítók, illetve a szerszámkészítők más irányú elkötelezettsége miatt a tervezett új tipusok bevezetése késett, illetve egyes esetekben el is maradt. A TLT fejleszett változatának számító TLF mellett megjezdődött a régen várt nagyrobogó, a 175cm3-es motorú Tünde (Sági László tervei nyomán) gyártása (1958-1961), 1960-tól pedig kétéven át divatos, burkolt változatú Pannóniát is kínált a gyár, TLB néven. Ez a modell a luxus szinonímája lett a maga idejében, s jellemzőnek nevezhető az egyik pártvezető felhördülése a típus bemutatásakor. „Ki pazarolt el ennyi lemezt egy motorkerékpárra?” 1960-ban megkezdődött a Pannóniák exportja a Szovjetúnióba. Ez a kapcsolat a késöbbiekben meghatározó jelenőségű lett, és lehetőséget teremtett az évi 40 ezer darabos gyártás megközelítésére. Másfelől hátrányt is jelentett a gyár számára, mert a szovjet partner nem igényelte a modellek fejlesztését, korszerűsítését, így a Pannóniák műszaki fejlettsége egyre inkább elmaradt a kor igényeitől. |